Ne nevessetek, tényleg csináltak ilyen szerkentyűt. Inkább a szegény macskákat kellene sajnálni, akik a hangszer élő alkatrészei voltak.
Maga a „hangszer” állítólag Károly hesseni őrgróf találmánya volt az 1700-as évek elejéről. Elkészítése a következő. Összefogunk 40-50 macskát, és kiválogatunk közülük 14 különböző hangút. A hangsor szerinti beosztásnak megfelelően bezárjuk őket a zongora egymás melletti 14 rekeszébe, mégpedig úgy, hogy a macska feje elől kint van, míg a farka a rekesz hátuljában rögzített, hogy ne tudja mozgatni. Az így összerakott „hangszer” billentyűjének leütése a megfelelő macska farkába szúr egy hegyes tűt, s a macska elnyávogja magát. A megfelelően összeválogatott macskahangokkal állítólag kedves macskadallamokat lehet eljátszani. Ízlés dolga!!
Itt meg is torpant a hangszerkészítő, mindaddig, mígnem Nagy Péter cár meglátogatta Hamburgot, és tudomására jutott a rendkívüli „hangszer”. A cár minden újra nyitott volt, így neki is azonnal kellett egy ilyen masina. Megbízták Büchner fizikai kisérletekkel foglalkozó magistert, hogy készítse el. Nem volt kibúvó.
Összevásárolt 50 macskát, és máris jelentkezett az első probléma. A kandúrok más-más nőstény közelében, más-más hangot hallattak, így a nőstényeket el kellet távolítani. Nehezen, keserves munkával, de sikerült kiválogatnia a 14 kandúrt, és behelyezte őket a rekeszekbe az előírt módon. Jöhetett a cári bemutató.
Hát nem volt problémamentes. Már az első leütések után kiderült, hogy a leütéssel megszúr farkú macska nem azt a hangot adta ki, amit tőle elvártak, mellényávogott, és ráadásul nem hagyta abba, hanem még belenyávogott a következő macskahangba is. A többször igénybe vett farkú macska (hang) viszont eltompult, s hallgatott, mikor meg kellett volna szólalnia, így a műélvezet csúnya macskaüvöltözésbe fajult. A cárnak viszont nagyon tetszett, jobban, mintha egy klasszikus zenedarabot nyivákoltak volna el.
Bizonyos feltételezések szerint nem ez volt az első ilyen találmány. 1549-ben II. Fülöp spanyol király brüsszeli bevonulásakor is ilyen hangszeren játszott egy idomított medve, és betanított majmok járták a táncot a fülcsiklandozó zenére. Egyetlen megjegyzés, itt humánusabban jártak el a macskákkal, mert a farkukra hurkolt madzag meghúzásával szólaltatták meg őket.
Állítólag Zsigmond magyar király és német császár udvari bolondja Kunz von Rosen is készített ilyen csodálatos hangszert királya szórakoztatására.
